A lényegrelátás szerepe a tanulásban

Lényegrelátás. Talán nem is létezik ilyen szó. Lehet. Illetve már biztosan létezik, mert ha más nem is használja, én elkezdtem használni, tehát már létezik. 😊

Remélem az e mögött levő tanulási technika Magyarországon is széles körben elterjed, ugyanis minden elért tanulmányi sikeremet – a kitűnő érettségimet, felfőfokú nyelvvizsgáimat és diplomáimat is – főleg ennek a képességnek tulajdonítom. (Habár a szorgalmat is lehetne itt említeni.)

Mi is az a lényegrelátás?

Hát, rémegyszerűen meg lehet fogalmazni: hogy bármilyen tananyagban vagy munkahelyi dokumentumban/ügyben MEGLÁTOD A LÉNYEGET. Mondhatnánk úgy is, hogy ki tudod venni a lényeget.

Ehhez semmiféle hókuszpókuszra nincsen szükség, ez mindössze egy természetes képesség, ami mindenkiben benne van. Csak egyszerűen trénelni kell ezt a képességet annak érdekében, hogy szakmai sikereket könyvelhessünk el magunknak.

Ahogyan a gyümölcsök esetében is megkeresed úgymond a lényeget és csak azzal foglalkozol behatóan. A héjat vagy magot csak annyi időre tiszteled meg a figyelmeddel, amíg eltávolítod. (A következő kép hatására légyszi ne rohanj ki a hűtőhöz, hanem olvasd tovább a cikket! Köszi szépen 😊)

A lényegrelátás képessége tehát egész egyszerűen az, hogy bármivel is foglalkozol, először kiveszed és megérted a lényegét. Egy tananyagban mindig vannak FŐBB VONALAK, amik az egész magját alkotják, és amelyek nélkül nem fogod átlátni a teljes képet, csak esetleg részletek kusza összevisszaságával fogod magad szembetalálni.

Amikor a XIX. századi polgári államok kialakulásáról beszélünk, akkor előkerül a Poroszország által létrehozott Német Császárság (1871), az amerikai polgárháború (1861-1865) és az ehhez kapcsolódó Afrikából behurcolt rabszolgák emberi jogainak kérdése. Illetve akár az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követően létrejött dualista, vagyis kétközpontú Monarchiában megvalósított polgári állam is ide sorolható.

Ezekkel a témákkal kapcsolatban a végtelenségig lehet adatokat/neveket/helyszíneket magolászni, ami nyilván hasznos lehet mondjuk egy szigorlat előtt egy egyetemi töri szakon.

Azonban az egész nem lesz érthető, ha az ember nem érti magának a témának lényegét: hogy a felvilágosodás során felmerült gondolatok (népszuverenitás, népfelség elve) a XIX. század második felében egymástól távol levő és nagyon más múlttal rendelkező országokban is jelentős előrelépést tett.

Ezeknek a változások pedig napjainkra is óriási hatással vannak. Elég, ha csak meglátjuk, hogy ebben a történelmi korban jött létre Németországban a társadalombiztosítás, illetve a színesbőrű rabszolgákat ekkor emancipálták Amerikában.

Vegyük az egyenleteket. A hírhedt egyenleteket… Rengetegen szenvednek az egyenletekkel és utálják őket, pedig igazából nem veszik észre, hogy a mindennapjainkban is körbevesznek minket.

Ha egy kiló alma 200 forint, akkor fél kiló alma mennyibe kerül? Ezt lefordíthatjuk a matek nyelvére is. Ha x egyenlő 200, akkor ½ x mennyi? És tessék: ott is az egyenlet! Ha pedig mondjuk a pénzügyeket, a kamatos kamatot, a törlesztőrészletet és hasonló nyalánkságokat veszünk példaként, nyilván ott már szofisztikáltabb egyenletekkel kell dolgoznunk.

Annak ellenére, hogy az egyenletek szerves részei az életünknek, sajnos sokan már az elején elakadnak. A matek pedig tipikusan olyan, hogyha az alapokat nem érted, akkor a bonyolult dolgokat pláne nem fogod érteni.

Ha a fenti tök könnyű egyenletet nem tudja valaki megoldani, akkor nyilván nem fogja tudni a másodfokúkat sem, mert azok sokkal komplikáltabbak. Tehát megint csak ott tartunk, hogy a lényeget kell érteni. A mateknak a lényege pedig mondhatnánk mindig az előző lépés, tehát hogyan jutottunk oda ahova.

A matek tanulásában pedig rengeteget segíthet az, ha megpróbálunk gyakorlati eseteket találni, amikor az adott dolgot használni fogjuk, ugyanis rengeteg gyakorlati helyzetben előjön, hogy mi foglalkozott eleget a matekkal középsuliban. Leggyakorlatiasabb példa erre a SZEMÉLYES PÉNZÜGYEK.

Mit mond erről egy közgazdász?

Hogy ne higgye bárki is – legfőképpen saját magam ne – hogy én találtam volna fel a spanyolt viaszt, szeretném alátámasztani a lényegrelátás szerepéről alkotott véleményemet egy világhírű közgazdász állításával (aki a spanyol viasz mellett szintén neolatin volt).

Vilfredo Pareto olasz közgazdász főleg a XIX. században tevékenykedett tudományos téren. Szakmai tevékenysége során sikerült igencsak maradandót alkotnia, hiszen a Pareto-elv olyan nagynevű cég működésében is igaznak bizonyult, mint a Microsoft.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A tanulás során az anyag lényege körülbelül 20%, ehhez járulnak hozzá az egyéb részletek, de mindenképpen erre a 20%-ra kell a leginkább ráfeküdni. A cégek bevételének is 80%-a legjobban menő 20%-ból, vagy az ügyfelek ilyen kis hányadától származik. Amennyiben időt/energiát/pénzt akarsz spórolni, akkor sem szabad ebből a lényeget jelentő 20%-ból elvenni.

A Microsoft egyszer megnézte saját működésén belül, hogy a jelentett hibák döntő többsége honnan fakad. Meglepő – vagy hát ezek után nem is olyan meglepő – módon azt találták, hogy a jelentett hibák 80%-a a lehetséges hibák csak töredékéből, kevesebb mint 20%-ából tevődik össze. Ezért leginkább azt a 20%-ot igyekeznek fejleszteni.

Meg lehet nézni a tőzsdén meg az IT piacon, hogy milyen sikerre vitte a céget ez a stratégia. De talán nem is kell hivatalos adatokat nézni hozzá.

Emellett az is jó hír, hogy a maradék 80% sok esetben kevesebb súllyal bír, mint a lényeget jelentő 20%. Vagyis amennyiben a lecke lényeget jelentő 20%-át megtanultad, sokkal jobb eséllyel kapsz jó jegyet, mint ha ezeket nem tudod, hanem csak elúszol a 80%-ot kitevő részletekben.

Nyilván nem azt mondom, hogy a feladott anyag ötödének áttanulmányozása önmagában jó eredményhez vezetne, azonban az egész áttanulmányozása után könnyen kiválasztható az a 20%, amelyből jó eséllyel a vizsgakérdések nagyrésze lesz. A legfontosabb a lényeg és a részletek közötti EGYENSÚLY fenntartása.

A lényegrelátás és a memorizálás kapcsolata

Memorizálni összességében nagyon jó és hasznos dolog. Annak ellenére, hogy a mai világban néhány perc alatt szinte minden kérdésre választ lehet találni a neten egy blogcikk vagy egy Youtube videó formájában, mégis a szakértői státusz nem elérhető memorizálás nélkül.

Elég furcsa lenne, ha egy tanár az előadás előtt nem memorizálta volna az előadás témáját, vagy legalább annak vázát. Vagy ha egy vízszerelő nem tudná fejből a szivárgás lehetséges okait és azokra a megoldásokat. Persze ez is idővel jön a gyakorlattal, azonban kell legyen valamiféle lista.

Memorizálni tehát jó és kell. Még a mai világban is. A végtelenségig azonban nem lehet memorizálni, mert egész egyszerűen a világ minden ideje sem elég rá. Ezzel szemben előzetesen át kell tanulmányozni az anyagot és ki kell jelölni a lényeget jelentő 20%-ot, amelyre aztán rá lehet engedni a memorizáló képességünket. De azt sem ész nélkül, nem biflázni kell.

Amint tehát az én példáim illetve a Pareto-elv is egyértelműen megmutatja: iszonyú fontos mindennek a lényegét meglátni és a legtöbbet azzal foglalkozni, hiszen a lényeget jelentő 20% adja a siker 80%-át.