MAGOLÁS. Na, ez az a szó, amit kb. mindenki utál. Sőt nemcsak a szót, hanem magát a tevékenységet is. Rengetegen kínzásnak tartják, amikor egy memoritert sokszor el kell ismételni és be kell tolni az agyunkba. Ráadásul másnap még emlékezni is kell rá.

Valóban ez sokszor nagyon kellemetlen feladat. Nem igen találkoztam olyan
emberrel, aki szeretett volna magolni… Ha pedig egy ilyen általános ellenállás van az emberi természetben a magolás ellen, akkor egész egyszerűen nem szabad erőltetni a használatát. Valamilyen más módot kell találni az anyag magabiztos elsajátítására.

Elsőként tehát a címben feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy: ABSZOLÚT,
igen. Megfelelő technikákkal és körülményekkel el lehet kerülni, hogy vért izzadva magolni kelljen a tananyagot. Ehhez azonban szervezettségre, kitartásra és tervezésre van szükség.

Mikor nem kerülhető el?

Gyorsan „nyeljük le a békát”, ahogy amerikai körökben mondani szokás; tehát kezdjük a téma nehezebb részével. Sajnos néhány esetben nem igazán
hanyagolható a magolás, de akár ez kikerülhető is lehetne. Olyan eseteket lehet itt felhozni, mint például másnapra meg kell tanulni fejből egy memoritert, és nem szeretnénk fél óránál többet szánni erre a feladatra.

Ilyenkor sajnos az időhiány miatt nem tudunk egyéb hasznos technikákat alkalmazni, hanem mindenképpen biflázni kell. Ez ellen annyit tudunk tenni, hogy kellő időt hagyunk magunknak más, az agyunk jobb agyféltekéjét is használó technikákra.

Az időfaktor egyébként nem csak a sulis memoriterek vagy egyéb tanyagok
esetében, hanem az egyetemen is előkerül. Ha egy hallgató semmit nem csinál a szorgalmi időszakban, akkor sajnos nem csoda, hogy a vizsgaidőszakban irtózatos mennyiségű feladat szakad a nyakába. Annyi feladat, amit szinte nem is lehet teljesíteni.

Sajnos ilyenkor is csak a magolás marad, nem igazán van más megoldás. Mint látjuk, ennek a hátterében is az időfaktor áll. Ugyanis a tanulási szakasz kihúzásával/bővítésével véleményem szerint minden esetben kikerülhető a magolás. Gyakorlatban legalábbis így tapasztaltam.

Hogyan kerüljük el a magolást?

Ismétléses tanulással, ami egyáltalán nem egyenlő a magolással. Mondhatnánk valódi ismétléses tanulással. Vagy nevezhetjük szakaszos tanulásnak is, ahogy tetszik.

Az emberi agy alapvetően az ismétléses tanulást szereti. De nem úgy, ahogy magolni szoktak némelyek: ők együltükben megpróbálnak addig ismételgetni kívülről egy törileckét, amíg megjegyzik. Azonban sokszor nem is értik az anyagot, így ez a stratégia csak rövidtávon működőképes.

A magolással az a legnagyobb probléma egyébként, hogy a felelés vagy dolgozat után fél órával már szinte semmit sem tudunk felidézni, nemhogy másnap vagy akár 10 év múlva.

Ezt a fajta magolást a valódi ISMÉTLÉSES TANULÁSSAL tudjuk elkerülni. Az agy ugyanis sokkal hatékonyabban jegyez meg valamit hosszútávon, ha minél többször ismételjük, ráadásul különböző napokon. Ezáltal az agynak van ideje feldolgozni és tárolni az információt.

Az alvásnak is óriási szerepe van a tanulásban, ugyanis az alvás során a
neuronsejtek dendrittüskéi megnyúlnak, ezáltal sokkal könnyebben tudnak az agysejtek egymással kapcsolatot kialakítani. A tanulást tehát minél több alvással kell megszakítani; és itt nem szunyókálásra, hanem az éjszakai minőségi alvásra gondolok. Illetve nem csak én gondolom, hanem agykutatók és pedagógiával foglalkozó professzorok írnak erről az igazságról. 🙂

A tanulás tehát sokkal könnyebb úgy, ha sok kis darabban tanulunk. Ezáltal felosztjuk az erőfeszítéseket is. Sportos példával élve melyik könnyebb: egyben lenyomni a 100 fekvőt vagy csak tízesével? A szünetek nem csak a testünk, de az elménk, felfogóképességünk számára is elengedhetetlenek.

A tananyag felosztása mellett az is nagyban segíti a tananyag élvezetes és
hatékony elsajátítását, ha többféle módon próbáljuk feldolgozni az anyagot. Tehát nemcsak a tankönyvet bújjuk, hanem mondjuk dokumentumfilmeket keresünk a témában. A YouTube tele van ilyen szempontból hasznos tartalmakkal. Történelmi kérdésekben megkérdezhetjük szüleinket, nagyszüleinket.

Érdekes és hasznos módja lehet a tanulásnak a visszatanítás is: leültetjük a családtagjainkat és/vagy barátainkat a nappaliba és minikurzus keretében
megtanítjuk nekik az anyagot. Különösen sokat dob a dolgon, ha a hallgatóid
felvetnek kérdéseket és azokat meg kell válaszolnod, ugyanis ez egyre több
összefüggést tár fel az adott témában.

A fentebb leírt technikákhoz azonban a motiváció és kitartás mellett egy másik nagyon fontos faktor van: az IDŐ.

Amennyiben nem hagysz elég időt magadnak a készülésre, úgy egészen
biztosan csak magolásra marad idő. Ezt mindenképpen kerüld el!

Egy dogára vagy vizsgára ne egy éjszaka alatt akarjál felkészülni, hanem heteket, akár hónapokat szánjál rá és arányosan oszd el a készülést ez alatt! Hidd el, sokkal könnyebb lesz. Meglesz az eredménye.

Kitartást és sok sikert a valódi ISMÉTLÉSES TANULÁSHOZ! 🙂 🙂