Soha ne felejtsd el, hogy a legjobb edződ te magad vagy!

Természetesen a közösség, a barátok, a motiváló ismerősök, csapattársak, lelkes kollégák, kellemes kedélyű diáktársak mindig tudnak segíteni az embernek összeszedni a motivációját. Lelkierőt és konkrét támogatást/segítséget is tudnak adni. Azonban a siker kulcsa mind a tanulás, mind a karrierépítés területén a TE kezedben van.

A siker kulcsa mindig az adott egyén ÖNSZABÁLYOZÁSI KÉPESSÉGE.

Ezt mondhatnánk szorgalomnak, odafigyelésnek, szervezettségnek, elkötelezettségnek, tervezésnek is. Mindegy melyik kifejezést használjuk rá, a lényegét szerintem értjük.

Az önszabályozás kifejezést Molnár Éva, a Szegedi Tudományegyetem docensének tudományos írásaiban láttam először és nagyon megtetszett a kifejezés.

Az önszabályozás ugyanis magába foglalja a szorgalom, a kitartás fő jellemzőjét: nevezetesen azt, hogy igazából mi döntünk a saját sikerünk felől. Végsősoron az dönti el a sorsunkat, hogy mi mit kezdünk az életünkkel. (Nyilván vannak nagyon nehéz körülményű, nehéz sorsú emberek, akik nem tehetnek az őket körülvevő helyzetről; természetesen most nem róluk beszélek.)

Az emberek egy része szeretne irányítani, szeretne vezető lenni. Mondhatnánk úgy is, hogy szeretnének másokat szabályozni. Ez egy reális kívánság, szükség van a társadalomban a vezetői típusú emberekre. Azonban mások vezetése nem mindenkinek való. Az önszabályozás azonban, vagyis saját magunk vezetése és szabályozása minden egyes egyén feladata.

Soha nem lesz siker sikeres önszabályozás nélkül!

Ha már ennyire fontos az önszabályozás, akkor nézzük is meg, hogy pontosan mit is jelent. Habár ismétlen, a fentiekben felsorolt pozitív jellemvonások alapján, meg a bevezető alapján egészen biztos mindenkinek világos miről szól. Na, meg hát a mindennapi tapasztalatokból is lehet, hogy már eddig is tök világos volt. 😊 Azért csak elemezzük egy kicsit. 😉

A már bemutatott Dr. Molnár Éva tankszékvezető egyetemi docens előzetes kutatások alapján az alábbi módon fogalmazta meg az önszabályozást: „az önszabályozás a személyiség azon komponense, amely felelős az egészséges pszichológiai működés fenntartásáért, az általános jól-létért és a személyes érdekek érvényesítéséért”.[i]

Na, ez meg mi a szösz? Meg minek is adok egyáltalán hivatalos definíciót? Abból van elég a suliban, meg az egyetemen… Nem kell aggódni, mindjárt megmagyarázom miről is van szó. 😊

Molnár Éva három fontos eredményt emel ki, amelyeket az önszabályozással el lehet érni.

• Az első az egészséges lélek, ugyanis egészséges pszichológiai működésről beszél, ami ugye a lélek tana. Tehát az ember önszabályozással el tudja érni, hogy kordában legyenek az érzelmei, a hangulata, a viselkedése és a gondolkodásmódja. Ezt lehet és kell is tanulni.
• A második dolog, amit említ, az általános jól-lét. Ezt legyegszerűbben talán jó közérzetként lehet lefordítani, amibe beletartozik az egészség is, ugyanis a megfelelő egészségi állapotot is csak kellően megtervezett és beszabályozott életmóddal lehet megtartani.
• A harmadik dolog pedig a személyes érdekek érvényesítése, persze nem minden áron. Én ez alatt azt értem, hogy egészséges módon fel tudjuk állítani a határainkat a környezetünkkel szemben. Megmondjuk mit tudunk vállalni és ahhoz tartjuk is magunkat. Nem vagyunk mindenki játékszere, de nem vagyunk elutasítóak sem jogos segítségkérés esetén. Ennek következményeképpen tisztelni fognak minket az egészséges kiállásunkért és mi is nyugodtak leszünk, hogy jogos érdekeinket értelmes módon tudtuk érvényesíteni.

[i] Molnár Éva: Az önszabályozott tanulás pedagógiai jelentősége. Szegedi Tudományegyetem, pp. 29-54. é.n. forrás: https://real.mtak.hu/28312/1/2_D%20Moln%C3%A1r%20%C3%89va_0528.pdf [letöltés: 2023.01.16.]

Egészen biztosan mindannyian vágyunk mindhárom előbb felsorolt dologra: egészséges lelkiállapotra, jó közérzetre és a környezetünk megbecsülésére. Ezekhez dolgozni kell!

Ha pedig esetleg már meglennének, akkor azért kell dolgozni, hogy meg is tudjuk tartani őket!

Végezetül hadd mondjam el, hogy szerintem mikor szükséges leginkább az önszabályozás.

Nagyon egyszerű: NEHÉZ HELYZETEKBEN.

Amikor összességében jól mennek a dolgok, jól érezzük magunkat, családunkkal és kollégáinkkal harmonikus a viszonyunk, szeretjük a munkánkat, sok pénzt keresünk és kitűnő egészségi állapotnak örvendünk, akkor nem olyan nehéz egy-két területen beszabályozni magunkat.

Viszont amikor viharfelhők gyülekeznek a fejünk fölé, akkor már egészen más a helyzet.

Ha egy zsarnok főnök került a fejed felé, sokkal nehezebb fenntartani a szükséges elégedettségi és motiváltsági szintedet. Már pedig a siker érdekében fenn kell tartanod!

Ha olyan vizsgaidőszak vagy projektmunka előtt állsz, ami minden energiádat igyénybe veszi, rémesen nehéz megállni, hogy este ne zabáljuk fel a hűtőt. Már pedig a siker érdekében meg kell állnod!

Ha valamilyen jogos sérelem okán megromlott valakivel a kapcsolatod, bizony nehéz sértett félként kezdeményezni a kapcsolat javulásáért. Már pedig a siker érdekében érdemes megtenned!

Nem könnyű úgy fenntartani az önszabályozást, hogy úgy érezzük, minden ellenünk dolgozik. Viszont pont az ilyen helyzetekben dől el, hogy ki is fog igazából talpon maradni!

Nem a napsütés, hanem a vihar próbálja meg igazán a házadat.

Ilyen nehezebb helyzetekre csak egyet tudok javasolni: TARTS KI! Ebben pedig az segíthet, ha gyakran mondogatod magadnak a lenti mondatot az ügybe vetett hited és a reményed fenntartásáért: TÚLJUTUNK RAJTA!

Mondhatná valaki, hogy semmire. Leginkább olyan diákok szokták ezt mondani, akikkel sajnos már egyébként is megutáltatták a tanulást. Remélem ezzel a cikkemmel tudok segíteni, hogy ne súlyosbítsuk, hanem megoldjuk a helyzetet.

Ez a röpke iromány nemcsak abban szeretne segíteni, hogy kicsit jobban megértsük az agy működését, hanem hogy fel is tudjuk használni annak gondolkodási folyamatait a tanulásunk során.

A címben szereplő két latin kifejezés a gondolkodás különböző folyamatait írja le. Az agyunk gyakorlatilag egy csoda, aminek van saját nyelvezete. Ahogyan a beszédnek a nyelv az eszköze, úgy az agynak a gondolkodás az eszköze.

A gondolkodás pedig gondolatokkal, vagyis fogalmakkal dolgozik. A gondolatok, fogalmak azonban nem fognak saját maguktól rendszerré összeállni, hanem segítségük van az agy gondolkodási folyamataira.

Az agy neuronsejtekből épül fel, amelyek a tanulás során összekapcsolódnak egymással. Ezekből alakulnak ki a megértések, vagyis hogy felfogjuk és megjegyezzük a dolgokat. A neuronok közötti kapcsolatok kialakításának és erősítésének folyamata a gondolkozás és a tanulás.

A tanulás során tehát nem a semmitől, hanem az általunk kifejtett erőfeszítésből fog kialakulni a tudás. Ehhez tehát nem elég, hogy van agyunk, hanem használni is kell. Vagyis az eredendően belekódolt folyamatokat kell alkalmazni, gyakorolni és erősíteni.

Ilyen agyi folyamatból több is van. A két legismertebb a címben is szereplő két latin kifejezés: az INDUKCIÓ és DEDUKCIÓ tehát az agy gondolkodási folyamatai közé tartozik. Akárcsak például az általánosítás, a differenciálás, illetve az absztrakció.

Nézzük akkor ezt a két folyamatot (indukció és dedukció), hogy miről is szólnak.

Talán ezek a leglényegesebbek, azért bontom ki jobban őket ebben a cikkben.

Mivel nagyon szeretem az asszociációkat, hadd kezdjek egyből egy asszociációval most is. (Az asszociáció lényege egyébként, hogy igyekszel olyan kapcsolatot, összefüggést, akár véletlenszerű hasonlóságot találni, amivel sokkal könnyebben meg tudsz jegyezni egy dolgot).

Az indukció szó hallatán az emberek többsége, különösen a szorgalmas háziasszonyok és főzni tudók egyből az indukciós sütőre gondolnak. Legyen hát ez az asszociációnk alapja.

Nem fogunk mély fizikába lemenni. Lényeg, hogy az indukciós sütő abban különbözik a hagyományos sütőlaptól és gáztűzhelytől, hogy nem az atmoszférát vagy a sütőlapot melegíti fel, hanem egyből az edényt. Így a hő döntő része nem veszik el, ahogyan a nem indukciós technológia esetében. Az indukciós sütő gyakorlatilag koncentrálja a hőt az edény tartalmának felmelegítésére.

Ez a példa segíthet nekünk abban, hogy megértsük az indukció tanulásmódszertani (mondhatnánk filozófiai) jelentését. Az indukció ugyanis nem más, mint a lényeg megragadására való törekvés. Mondhatnánk úgyis, hogy indukció esetében a részletektől haladunk az általános elv felé.

Hogyan tudod ezt használni a tanulás során? Rémegyszerűen. Például, ha sok különálló részletet akarsz megjegyezni, akkor baromi hasznos lehet. Ilyenkor nem külön-külön próbálsz mindent bemagolni, hanem előbb találsz egy általános fogódzkodót. Olyan közös vonást, ami minden részletre érvényes.

Töriórán, vagy egyetemen a nemzetközi kapcsolatok szakon a Visegrádi Négyek (rövidítve V4) nemzetközi szervezetről van szó. Mondják is a négy tagot, akik részt vesznek a szervezet munkájban: Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország.

Amennyiben nem sikerül megjegyezni egyből a négy tagot, érdemes lehet indukciót alkalmazni, vagyis valami közös pontot találni. Ez lehet akár oksági kapcsolat is, tehát hogy A következik B-ből.

Ilyen indukció lehet például, hogy:

– A négy tagból három szláv nyelvű ország. Akár még azt is hozzávehetjük, hogy nyugati szlávokról van szó, így a szlovákok, lengyelek és csehek már meg is vannak jegyezve.

– A négy ország gyakorlatilag mindegyike jelen volt a Károly Róbert által szervezett és lebonyolított 1335-ös királytalálkozón, mely Visegrád várában került lebonyolításra. Ekkor a magyar, a lengyel és a cseh király találkoztak. Szlovákia pedig demokratikusan csak 1993-ban vált ki Csehszlovákiából. Vagyis ebből a logikai levezetésből is meg lehet jegyezni a négy tagot.

Ezzel a két induktív összefüggéssel sokkal könnyebben meg lehet jegyezni hosszútávon is a tananyagot, mintha csak magolni kellene mindent.

A dedukció leginkább csökkenést, csökkentést jelent. Az angolul beszélők nyugodtan gondoljanak itt a deduction szóra, ami akár leárazásnál is előfordulhat.

A dedukció tehát éppen ellentétes folyamat az indukcióval: itt ugyanis az általános dolgokat igyekszünk részletekre lebontani a jobb megértés érdekében.

A fenti példánál maradva, ha esetleg csak az hangzik el, hogy V4-ek, akkor éppen fordítva kell eljárnunk, mint az indukció esetében. Vagyis nem az általános dolgot keressük, hiszen az már megvan. Ez azonban a megértést még nem segítette elő, hogy magunk elé kaptunk egy egyszerű fogalmat.

Ha meg szeretnénk érteni és jegyezni a Visegrádi Négyeket, akkor el kell kezdeni a részletekből kiindulni, amik segítenek nagy vonalakban is megérteni a szervezet működését.

Ilyen részletek lehetnek például, hogy:

– A négy ország XIV. századi képviselői a Károly Róbert által szervezett királytalálkozón vettek részt. >> Következtetés: Vagyis ennek a jelenkori együttműködésnek a gyökerei igencsak mélyre nyúlnak vissza, történelmi gyökerei vannak. Ezért esély van arra, hogy a jövőben is megmarad ezen négy ország egymáshoz való közeledési törekvése, legalábbis a politikai kommunikáció szintjén.

– Amennyiben térképen megnézzük az elhelyezkedésüket, láthatjuk, hogy egymással szomszédos államokról beszélünk, középen Szlovákiával. >> Következtetés: A földrajzi tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a négy ország egymással kereskedni tudjon, ezáltal előmozdítsa a kölcsönös együttműködésre való törekvést.

kép forrása: visegradgroup.eu

Remélem a példáim kellően jól sikerültek ahhoz, hogy megértsd hogyan működik a gondolkodás különböző irányokban. (Ha esetleg egyenlőre totál katvasz, akkor érdemes lehet mégegyszer végigmenni a példákon.)

Azért legyünk őszinték: senki nem fogja tőled kérdezni – ha csak nem a filozófia szakra mész – hogy milyen módon működik a gondolkodásod és hogyan tanultad meg az adott anyagot. Mindig a végeredmény a lényeg, az odavezető út teljesen rád van bízva. Ebben a cikkben csak segítséget szerettem volna nyújtani a tanulás rögös országútján.

Vagyis nem kell definíciószerűen tudnod mi a dedukció, indukció, absztrakció vagy differenciálás. Mindössze használnod kell tudni ezeket gyakorlati helyzetekben. Ha használni tudod és hatékonyan tanulsz, akkor minden rendben van.

Normális ember biztosan nem fog megkergetni, hogyha nem tudod pontosan visszaidézni, mi az indukció és a dedukció. Ahogy én sem kergetlek meg, ne aggódj! 😊 Mindössze kívánok sok sikert a gondolkodási folyamataid sikeres használatához!

Jegyzetelés. Egyes diákoknak szabályos kínzás… Nem értik minek kell. „Hiszen a tanár úgyis a könyvből mondja el a dolgokat, csak kicsit rövidebben” – szokott rendszeresen elhangozni.

Ez egyébként félig-meddig igaz is: a tanár tényleg leginkább azt mondja el, ami tananyagként a könyvben van. Esetleg kicsit módosít rajta, elvesz vagy hozzátesz dolgokat, de alapvetően ragaszkodik ahhoz, ami a könyvben van. Legalábbis középsuliig ez általánosan igaz, egyetemen már kicsit más a helyzet.

Ezek után van egyáltalán bármi értelme a jegyzetelésnek? Igenis, VAN. Szilárdan állítom, hogy van. Sőt a jegyzetelésnek nemcsak értelme, hanem elengedhetetlen szerepe is van a tanulás során.

• Először is, mindenképpen ott kell ülnöd az órán vagy előadáson, ezzel nem nagyon tudsz mit kezdeni. (Esetleg kimaradsz a suliból, viszont ha komolyan veszik a hiányzásokat, akkor kivágnak. De talán nem ez az opció lebeg előttünk, mint menekülési útvonal.) Akkor pedig, ha már ott kell ülni az órán, legalább használjuk ki a tanulásra fordított időt. A jegyzetelés ebben nagy segítség, ugyanis segít rekonstruálni az órán elhangzott dolgokat. Ha pedig már energiát és időt fordítottál egy jegyzet elkészítésére, akkor ezt az időt megspóroltad magadnak pihenésre, alvásra. Nem kell otthon a nulláról kezdened a tanulást.
• Másodszor, a saját jegyzetünkből általában jobban tanulunk, mint a hivatalos könyvekből. A jegyzet már magában hordozza a saját gondolatainkat, hogy mit tartunk fontosnak, hogy milyen összefüggéseket/kapcsolatokat látunk a tananyag egyes elemei között. Nagyon hasznos tud lenni a tanulás során egy ilyen dolog, ugyanis ez nagyban megkönnyíti a memorizálást. Sokszor ha már csak elővesszük a jegyzetet és meglátjuk az ábráinkat meg félmondatainkat, egy csomó minden magától beugrik.
• Egy olasz közgazdász bizonyította be, hogy a következmények 80%-a az okok 20%-ára vezethető vissza. Ezt cégek, magánszemélyek és mindenféle helyzet kapcsán elég sok mindenre rávetítették már kutatások, vagyis bizonyították a tétel hitelességét. Nem mondom, hogy mindig így van a suliban, de azért egy diákbarát tanár/oktató általában a tananyag leglényegesebb ötödét veszi elő az órákon. Tehát a jegyzeteid tükrözni fogják azt a vázat, amiről jó eséllyel a dolgozat vagy vizsga nagy része szólni fog. A maradék 80%-al sokszor elég csak érintőlegesen foglalkozni.
• Végül fontos érvként kell említeni, hogy a jegyzet elkészítése során már konstruálod az agyadban a tananyagot. Amikor néhány órás szünet elteltével otthon kinyitod a füzeted és tanulni kezdesz, akkor már nem elsőre látod az anyagot, hanem már ismételsz. Az agy pedig jobban szereti az ismétléses tanulást, mint az együltömben való magolást. Ebben is segít tehát a jegyzet, mivel ismétlésnek biztosít alapot.

Miután remélem sikerült minden Kedves Olvasómat meggyőzni a jegyzetelés fontosságáról, térjünk is át a cikk eredeti témájára: hogyan is kell jegyzetelni?

A jegyzetelés alapvetően tehát arról szól, hogy az előadáson elhangzott dolgokat leírjuk, hogy annak a tömörített változata később is meglegyen. Ennek érdekében mindenekelőtt fontos szem előtt tartani, hogy nem minden egyes szó leírása a hatékony jegyzetelési technika.

Fontos leszögezni azt is, hogy nincs mindenki számára tökéletes stratégia. Alapszabály, hogy úgy jegyzetelj, ahogy NEKED A LEGKÉNYELMESEBB. Olyan jegyzetet készíts, ami segíti és nem hátráltatja a megértést és a memorizálást. Nem kell senkiről kopizni, habár a szokásostól eltérő technikákat nyugodtan próbáld ki egyszer-kétszer, hátha segít! Alapvetően azonban nyugodtan maradj meg a preferált stílusod mellett.

Az alábbiakban a jegyzetek három legtipikusabb formáját mutatom meg, amiket te is nyugodtan használhatsz: (1) folyószöveg, (2) rövidítések és félmondatok, illetve (3) színek és ábrák.

Szerény véleményem szerint csak akkor érdemes folyószöveg formájában jegyzetelni, ha valakinek a szépérzéke vagy logikája ezt megkívánja, tehát egyszerűen ezt a stílust preferálja.

Voltak ilyen osztálytársaim, akik anno így jegyzeteltek és egyébként hatásosan tudtak vele tanulni. Ehhez azonban kell, hogy valaki szeressen írni, szinte élvezze az összetett mondatok megszerkesztését, a különböző paragrafusok megkomponálását és a mondandó koherens szövegbe való rendezését. Talán azonban az embereknek csak kisebb része ilyen.

Mondom, nem rossz technika, és akinek tetszik, annak ez a leghasznosabb. Mindössze annyit kell leszögezni, hogy ha még csak most tanulsz igazán hatékonyan jegyzetelni, vagy nem vagy megelégedve a jegyzeteid hatékonyságával, akkor ne folyószöveget jegyzetelj. Szinte biztos, hogy nem ez a te stílusod, ha eddig nem jött fel benned.

Akik nem annyira szeretnek fogalmazni, vagy egyszerűbbnek találják a félmondatok, rövidítések és egyszerű adatok leírását, azoknak ez egyértelműen jó stratégia lesz.

Bevallom, jómagam is ilyen vagyok. Nem igazán szeretek egész mondatokat leírni, pusztán félmondatokat, szavakat, dátumokat, neveket és hasonlókat. Vannak fix rövidítéseim, amik egy adott anyag tanulmányozása során kialakulnak, szinte kis szótárként működnek. Az egyetemen például az igazgatást mindig ig.-nek írtam, a nemzetközi szó helyett pedig egyszerűen egy hullámos vonalat írtam.

Nem mondom, hogy csak ez lenne hatékony technika, de tapasztalatom alapján ez a forma a leggyakoribb. Mivel az emberek kisebb hányadának van rajzos vénája illetve nagyon erős szépérzéke, így a legtöbb ember számára a legegyszerűbb jegyzetelési mód a rövid félmondatok és rövidítések használata.

Rengeteget segítenek egyébként a felsorolások is, illetve akár néhány nyilacska az oksági viszony kifejezésére. Nyilazással meg néhány körrel nagyon hathatósan jelezni például időbeli sorrendiséget, ok-okozati viszonyt, alá-fölé rendeltségi viszonyt stb.

Ahogy a lenti ábra is mutatja, nagyon könnyen lehet ábrával jelezni az időbeli sorrendiséget a korai magyar történelem esetén: balról jobbra haladva következnek a korszakok.

Ebben a jegyzetelési stratégiában szinte egyáltalán nem szerepelnek teljes mondatok. Maximum idézetek vannak teljes egészében leírva.

Talán a leginkább rajzos kezűeknek vagy mérnöki szemléletű embereknek lehet érdekes ez a jegyzetelési technika. Habár volt totál humán beállítottságú ismerősöm is, aki rajzolva jegyzetelt, tehát nem kizáró ok az erősebb bal vagy jobb agyfélteke. 😊

(A bal agyfélteke a matekért és reáltudományokért, tehát a racionális dolgokért felelős; míg a jobb agyfélteke a humán tudományok, a képzelőerő és a kreativitás világát hordozza magában. A két agyfélteke együtt használva nagyon hatékony a tanulás során.)

Vannak tehát, akik rajzokkal, ábrákkal, diagramokkal, nyilazásokkal és mindenféle színes-szagos elemmel tűzdelik tele a jegyzeteiket. Ez pedig nem baj. Sőt: nagyon hasznos, hiszen a legtöbb ember vizuális beállítottságú, így a képek, a színes és vizuális élmények jobban beégetik az információt a hosszútávú memóriába.

Erre a technikára is azt kell mondani: aki szereti használni, csak nyugodtan. Azonban, ha nem tudsz rajzolni vagy nem kényelmes így papírra vetni az információt, akkor semmiképpen ne erőltesd az ábrákat és rajzokat! Nyilván, ha csak néhány körre, vagy egy egyszerűbb grafikonra van szükség az adott anyaghoz, azt mindenki tud magának rajzolni, arról senki ne tiltsa le magát.

Talán még érdemes lehet szót ejteni arról, hogy olyan szempontból is vigyázni kell az ábrák, szövegdobozok és nyilazások használatával, hogy nem vehetik el a lényeget. Tehát, ha egy 60 perces tanulási szekció alatt 50 percig csak rajzolgatsz, az már talán erőltetett. Ekkor már nem azért rajzolsz, mert tanulni akarsz belőle, hanem szimplán szeretsz rajzolni. 😊

De sajnos ezzel nem lehet megúszni az olvasás, jegyzetelés, ismétlés folyamatait. Csak óvatosan tehát a designozással!

A fent leírt három stílus egyébként nem feltétlen különül el egymástól, vannak akik vegyesen alkalmazzák őket. Lehet adaptálni adott helyzetre. Például eltérő szerkezetű és stílusú tanóráknál más és más technikákat lehet alkalmazni. Akár vegyítheted is őket, ha számodra az a leghatékonyabb.

Mindenképpen úgy jegyzetelj, ahogy neked a legkényelmesebb. Mindössze azt tartsd szem előtt, hogy nincs idő minden szó leírására, illetve a rajzok és ábrák ne vigyék el a tananyag lényegét! Ezen két szabály betartása mellett egyáltalán nem kell rágörcsölnöd a jegyzetelésre.

Akárhány releváns szakirodalmat végignézel, látni fogod, hogy minden tanulásszakértő illetve önfejlesztési coach hangsúlyozza az ALVÁS FONTOSSÁGÁT. A tanulás és karrierépítés szempontjából tehát egyáltalán nem elhanyagolható az alvás. Ennek ellenére sokan elhanyagolják…

Sajnos olyan időszakban élünk, amikor az alvást sokan vagy megvetik vagy az egekig magasztalják. Aludni szabályosan életmentő. Az alvás segíti a tanulást és a munkánkat, azonban nem is helyettesíti azt. Aludni szükséges, de nem pótolja a napi tevékenységet.  

Ezek alapján, már a cikk elején lelőttem azt a két szélsőséget, ami az alvással kapcsolatban időről-időre felbukkan az emberek gondolkozásmódjában.  

Fiatal tinédzser diákok és dolgozó felnőttek között is sajnos népszerű az alábbi két szélsőség, amiket szeretnék a továbbiakban jobban kibontani. Illetve remélem sikerül mindkettőről lebeszélnem Benneteket. 😊

Ahogy a bevezetésben leírtam, az első általános tévedés az alvással kapcsolatban, hogy egyáltalán nincs is rá szükség.

Megdöbbentő, hogy az alapvető szükségeink között szerepel az evés, ivás, meg az önmegvalósítás például, azonban az alvás sok embernél elő sem kerül. Az átlagember számára, aki sok pénzt akar keresni, az alvás szabályosan időrablás. Felesleges tevékenységként van beállítva, ami csak viszi az időt, de nem termel pénzt.

Diákok körében is széles körben dívik az alvásmegvonás, különösen vizsgaidőszakban. A rengeteg anyagot egy-két éjszaka alatt bemagolni akaró diákok néhány óra alatt annyi koffeint visznek be a szervezetükbe, mint én szerintem eddig egész életemben. (Habár nem vagyok nagy kávéivó, így talán nem én vagyok a legjobb viszonyítási alap. 😊)

Az alvás tehát sok ember fejében valami szükséges rossz, amivel éjszaka ki kell szolgálnunk a testünket. Ez a hozzáállás azonban NAGYON TÉVES!

Először is azért, mert a tanulás hatékonyságának körülbelül felét az alvás adja. Hogyan lehetséges ez?

(1) Először is úgy, hogy az alvás megadja a szükséges energiát a következő naphoz: segít ellazítani az izmokat, megpihenteti az agyat és megnyugtatja a lelket. Tehát egyáltalán nem valami hasznavehetetlen tevékenység, ami abszolút ignorálható, hanem éppen hogy életszükséglet. Teljesen olyan alapvető szükséglet, mint az evés, az ivás, a friss levegő, a baráti kapcsolatok, a sikerélmény stb.

(2) Másodsorban, ahogy Barbara Oakley és Terrence Sejnowski A tanulás tanulása c. könyvükben leírják: agykutatatások igazolták az alvás pozitív hatását az agyban levő neuronkapcsolatok kialakulására! Ez pedig igen megdöbbentő tudományos eredmény.

(Ennek a tudományos igazolása egyébként az, hogy az idegsejtek kapcsolódását segítő dendrittüskék száma megszaporodik a kellő mennyiségű és megfelelő minőségű alvás során. Méghozzá teljesen maguktól. Tehát függetlenül minden tényezőtől a minőségi és kellő mennyiségű alvás megnöveli tanulási hatékonyságunkat.)

Ebből az is következik, hogy hiába tanulsz meg valamit véres verejtékkel, azonban ha nem alszol utána megfelelően az éjszaka során, akkor körülbelül az erőfeszítéseid fele kárbavész.

Ne szivassuk meg saját magunkat ezzel! Aludjunk kellő mennyiséget, megfelelő minőségben, és ezáltal meg tudjuk kétszerezni a hatékonyságunkat!

Annyit még hadd jegyezzek meg ezzel a témával kapcsolatban, hogy a kétszeres arányt leginkább saját tapasztalatom alapján írtam. Ezzel kapcsolatban sajnos nem találtam még tudományos forrást, talán nem is igazán lehet hatékonyan mérni. Viszont megérzésem és saját átélésem alapján körülbelül kétszer olyan hatékony vagyok napközben, ha kellően kialudtam magam.

Nemcsak a kognitív képességeim, tehát mondjuk a felfogóképességem teljesít jobban, hanem sokkal motiváltabb, energikusabb és lelkesebb is vagyok abban, amit csinálok. Legyen az akár munka, nyelvtanulás vagy vállalkozásépítés.

A másik szélsőség, amiről ebben a cikkben akarok írni, talán nem annyira széleskörben elterjedt.

Azonban mindannyian időről-időre nézünk YouTube, Facebook, meg mostmár TikTok videókat, melyben hirdetések és termékajánlatok is vannak. Gondolom ti is találkoztatok már olyan reklámmal, ami olyan eszközt reklámoz, amivel „7 éjszaka alatt nulla tanulással berepül a fejedbe az angol”? Na meg hasonlókkal…

Talán mindannyian láttunk már valamilyen módon ilyen s ezekhez hasonló reklámokat. Azonban remélem senki sem mozdult rá!

Ugyanis semmiféle tudományos alapja nincs ezeknek az erőfeszítést nem igénylő szutyok termékeknek. Ezek kitalációk, ámítások, kamu termékek, amik nagy adag pénzt húznak le rólad, azonban hatékonyságuk még a nullával sem egyenlő. Még arra is alkalmatlanok, hogy motiválttá tegyenek. Az esetleges csalódással nemhogy nem segítenek, de még kárt is okoznak benned, mert az addigi reményed is teljesen elszáll.

Az alvás során az agyunk semmilyen, ismétlem SEMMILYEN ÚJ INFORMÁCIÓT nem képes befogadni. Mindössze a nap során bevitt információkat dolgozza fel, helyezi más megvilágításba. Emellett igyekszik az infókat, adatokat, személyeket, számokat a hosszú távú memóriába elraktározni, már amennyire ezt a napközbeni tanulásunk/munkánk lehetővé teszi. Nyilván félinfókkal, kapkodós magolásokkal az éjszakai alvás alatt az agy sem tud mit kezdeni.

Ami tehát a lényeges, hogy a „7 nap alatt megtanulsz angolul”, „nyelvtanulás erőfeszítés nélkül”, „belemászik a jog a fejedbe” szlogenek marha hangzatosak, csak éppen semmilyen alapjuk nincsen. Ezek a termékek/cégek csak ámítják a potenciális vásárlókat, végletes elkeseredésüket próbálva felhasználni, hogy drága termékeket vegyenek.

Nagyon remélem, hogy kedves olvasóim között senki nincs olyan, aki bedőlt volna ezeknek az ámításoknak. Ha esetleg igen, újra semmiképpen ne tegyétek!

3 diplomával és 8 nyelvvizsgával a hátam mögött szerintem hitelesen mondhatom, hogy igenis lehet könnyíteni a tanulást megfelelő technikákkal, azonban soha az életben nem lehet ERŐFESZÍTÉS és ELKÖTELEZETTSÉG nélkül megtanulni egy dolgot vagy elsajátítani egy új képességet! Ráadásul biztosan nem álomban, amikor éppen folyik a nyál a szád szélén és nagyokat horkolsz. Ezeket az erőfeszítéseket mindössze mérsékelni lehet helyes tanulási módszerek és motiváció segítségével.

Tényleg lehetséges TÖBB SZÁZ OLDALT elolvasni néhány perc alatt? Biztos… De hogy egy szót sem értesz meg belőle, az is 100%!

A fenti néhány mondattal azt akartam kifejezni, hogy értelmezéssel együtt lehetetlen dolog több száz oldalt elolvasni néhány perc alatt. Még több tíz oldalt is. Ezek mindössze bűvésztrükkök, meg kacsa hírek, amiknek egyáltalán nem szabad hinni.

Ezek a hamis hírek csak arra jók, hogy rengeteg embernek fejfájást okozzanak, mert kisebbségi érzetet okoznak meg elérhetetlen célokat szülnek, és egyik sem jó. Sokkal jobb reálisan gondolkozni az olvasásról, illetve annak sebességéről.

Az, hogy keressük a gyorsolvasás titkát, teljesen rendben van. Ugyebár, nagyon sokan szeretnének gyorsan túl lenni az olvasáson, ugyanis fárasztó és hosszadalmas folyamat a tanulás során. (Habár egyébként, ha kellően sokat gyakoroljuk, még izgalmas is lehet a sikerélmények láttán.)

Egy kötelező olvasmány, egy hosszú cikk vagy akár egy részletes használati utasítás is izzasztó munka lehet. Ezért sokan szeretnének gyorsan túlesni rajta.

Azonban felmerül a kérdés, hogy meddig lehet gyorsítani az olvasást? Erre pedig nagyon könnyen lehet tárgyilagosan válaszolni. Addig lehet gyorsítani a saját olvasási technikádon, amíg meg is érted az olvasottakat. Vagyis, amíg felfogod annak az értelmét, amit olvasol. Másképpen úgy is lehet fogalmazni, hogy az olvasást addig gyorsíthatod, amíg még minden szót ki bírsz olvasni az agyadban.

Amikor olvasunk, akkor is gondolkodunk. Legalábbis jó lenne, különben az egész nem ér semmit. 😊 Tehát a magunkban való olvasás közben is fokozatosan dolgozzuk fel az információt. Egy belső hang „olvassa fel” az agyunknak, amit a papíron vagy a képernyőn látunk.

Próbáld csak ki! Csak akkor fogod érteni az olvasottakat, ha gyakorlatilag az agyad ismétli az olvasottakat. Ha nem olvasod végig a szavakat, meg elkapkodod a monatok végét, soha nem fog összeállni a teljes kép arról, amit olvasol. Tehát ki kell tudni olvasni teljes egészében a szöveget.

Ezt az olvasást azonban lehet gyorsítani. Simán benne van, hogy az agyad szinte darálja neked az olvasottakat. Ha viszont úgy darál, hogy mindent kiolvas, akkor még éppen meg fogod érteni az olvasottakat.

Ez pedig olyan technika, amit idővel mindenképpen érdemes elsajátítani.

Az egyetemen a túlélés érdekében pedig elkerülhetetlen.

Ennek a sebessége általában a kényelmes olvasási tempód másfélszerese (1,5x). Ha kellően sokat gyakorolsz, akkor akár a kétszerese (2x). De azt tényleg csak sok gyakorlással lehet elérni, nekem például évek kellettek hozzá.

Sajnos sokszor előfordul, hogy olyan dolgok kell csinálnunk, amit sosem szerettünk. Ilyen lehet a suliban valamelyik tantárgy, az edzés, hivatali ügyek vagy valakinek akár az autóvezetés is.

Mindannyian más személyek vagyunk és ezen nem is szükséges változtatni. Nem kell megpróbálni felszámolni önmagunkat és kifordulnunk a saját kis érzelmi világunkból.
Azért vagyunk személyek, mert egyediek vagyunk. Vannak olyan dolgok, amiket szeretünk és olyanok is, amiket nem annyira vagy akár egyáltalán nem szeretünk.
Sajnos a tanulás és a munka során rendszeresen előfordulnak olyan feladatok, amiket totál nem szeretünk. Talán a munka során jobban le tudjuk ezek körét szűkíteni, hiszen tudunk pozíciót vagy akár munkahelyet is váltani. De nyilván azért munka közben is akad bőven olyan, ami nem tartozik a legkedveltebb tevékenységeink közé.

Megoldás: Ezek ellen nem igazán lehet másképp védekezni, minthogy valami mögöttes célt találunk ki. Olyat, ami a saját fejlődésünket szolgálja. Vagy magasztos célt.

Például nem szeretsz németet tanulni, de mégis kötelező a suliban. Nem akarsz mérnök lenni, valószínűleg nem is fogod közvetlenül használni. Viszont az angol mellett egy másik nyelv tanulása segíthet akár az angolban is, ugyanis egy újabb idegennyelvi rendszer tanulmányozása általánosan fejleszti a logikai készséginket. Ezáltal akár az első idegen nyelvünknek, jelen esetben az angolnak is segítségére lehet. Illetve ki tudja, még mikor lehet jó akár egy alapfokú némettudás?

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik ez a gondolat.
Ugyanis lehet, hogy valamibe lelkesen belevágtál, azonban időközben egyszerűen csak elvesztetted a motivációdat.

Például nagyon meg akartál tanulni franciául és francia-magyar üzleti tolmács akartál lenni. Azonban a sok igeidő és cifra kifejezésmód láttán idővel elveszik a kezdeti lendület és ráunsz. Meguntad, hogy minden főnévnek van neme és külön meg kell tanulni. Vagy általában egy szót teljesen másképpen írunk, mint ejtünk.
Ilyen tényezők mellett sajnos gyorsan elszáll az ember kezdeti lelkesedése. Mi segíthet ebben?

Megoldás: Idézd fel magadban, hogy miért kezdted el az adott dolgot! Például, hogy azért akartál francia-magyar üzleti tolmács lenni, mert sokat akarsz utazni, sok pénzt akarsz keresni kevés ráfordítással, illetve lenyűgöz a francia kultúra.
Ezeket újra és újra fel kell idézni, mivel nagyban segíthetnek a motiváció visszaszerzésében. Az ilyen egészséges álmodozások át tudnak lendíteni a nehézségeken.

Talán ismerjük azt a mondást, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
Nem kell feltétlen beleélni magunkat, azonban mindenféleképpen igaz, hogy minden sikerhez vezető úton vannak nehézségek. A legnagyobb vállalkozók mindig arról számolnak be, hogy hány kudarcuk volt azelőtt, hogy képesek lettek volna kiemelkedni a tömegből.
Ne aggódj, nem te vagy az egyedüli, akit kudarcok értek/érnek. És ne aggódj, a jövőben is előfordulhatnak kudarcok.

Megoldás: Tudatosítsuk magunkban, hogy nem a kudarc határozza meg az életedet, hanem hogy miképpen reagálsz rá! Elcsüggedsz és abbahagyod, vagy újra nekifeszülsz és továbbmész?
Nem a legtehetségesebbek lesznek mindig a legjobbak, hanem azok, akik soha nem adják fel az álmaikat. Akik a legkitartóbbak.

„Soha nem fog neked sikerülni! Hülye vagy hozzá, kisfiam! Neked nem szabadna ilyen nagyot álmodnod! Keress valami egyszerűbb munkát magadnak!”
Ilyen s ehhez hasonló mondatok erősen rombolhatják az ember önképét. Visszareflektálva az előző pontra, a negatív külső vélemények sincsenek másképpen: MINDIG is voltak és MINDIG is lesznek.
Nem az a kérdés, hogy fogsz-e kapni kritikát, hanem hogy mit kezdesz vele? Elbátortalanodsz és abbahagyod, amibe belekezdtél, vagy visszanyered a motivációd és mész tovább a céljaid felé? A jó hír: ez csak RAJTAD MÚLIK, senki máson… És ez a nagy szerencsénk egyébként.
Teljesen mindegy honnan jönnek a negatív vélemények, akár barátoktól, családtagoktól, főnöktől, követőktől vagy vadidegenektől. A lényeg mindig ugyanaz, hogy le tudod-e győzni-e a destruktív kommenteket?
Megoldás: Nem igazán létezik más módszer a negatív vélemények legyőzésére, mintha egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket. Nem szabad megpróbálni bebizonyítani ész érvekkel a kritizálónak, hogy nekünk ez az ügy fontos, vagy ebben látunk potenciált. Úgyis csak akkor fogják elhinni, ha a konkrét eredményeket látják. Vagy még akkor sem. Ne nekik akarjál bizonyítani, hanem magadnak meg a támogatóidnak!

Ebben a cikkben azzal kapcsolatban szeretnék megosztani néhány gondolatot, hogy ténylegesen van-e preferált tanulási stílus? Illetve, hogy kell-e ezt mindenáron erőltetni?

Többféle felsorolást láttam már – pszichológusét, tanárét és coachét is –, de összességében mindegyik a három alapvető tanulási stílusból indult ki.

Ezek a VIZUÁLIS, az AUDITÍV és a KINETIKUS tanulási módszerek.

A vizuális módszer használata során a látás törvénye alapján működünk, vagyis jegyzetből, könyvből, képekből, diagramokból tanulunk. Tehát bármi szóba jöhet, amit látunk.

Az auditív tanulás esetén felvett előadásokat hallgatunk meg. Akár hangoskönyvet hallgatunk végig. Minden órán benn vagyunk, mert hallás után jegyezzük meg legjobban a dolgokat. Szóval az auditív tanulás ilyesmiket takar.

A kinetikus tanulást preferálók vannak a legkevesebben, nekik szinte a bőrükön kell érezni a tanultakat, ők szinte csak gyakorlatból tudnak tanulni. Biológia órán mindenáron békát akarnak boncolni, a töriórát meg legszívesebben egy múzeumban töltenék, ahol magukra ölthetik a középkori páncélokat meg elsüthetnek legalább egy AK-47-et. Ők szinte a kezükkel tudnak legjobban tanulni, ha valamit konkrétan kipróbálhatnak. Nem baj ez, csak sajnos jelenkorunk közoktatási szisztémájában ez nem igazán kivitelezhető.

Ezen a három csoporton belül, vagy akár ezeken kívül is olvashatunk különböző csoportosításokról, azonban ez a három kategória a legszélesebb körben ismert.

A három alapvető stílus közül könnyedén meghatározhatod, melyik is igazán a te preferált stílusod: egy törileckét leírt jegyzetből, az órán elhangzottakból vagy mondjuk egy múzeumi látogatásból jegyzel meg legkönnyebben? Egy új angol szót olvasott szövegből, hanganyagról vagy valamilyen konkrét élethelyzetből tudsz legkönnyebben megtanulni?

Nyugodtan nézz magadba és emlékezz vissza, melyek voltak a legkönnyebben megtanult leckéid, és azok milyen jellegűek voltak. Ezek alapján könnyen megállapíthatod, hogy vizuális, auditív vagy inkább kinetikus tanulási stílusú személy vagy.

Az emberek többsége általában vizuális típus.

Felmerül egyébként a kérdés, hogy ez azért van-e így, mert az iskolában főleg olvasva és írva tanulnunk? Mi lenne, ha mindent gyakorlatban, a természetben, szabad ég alatt vagy a laborban kísérletezve tanulnánk meg? Akkor lehet, hogy mindenki kinetikus lenne? Jó kérdés…

Gyorsan lelövöm a poént: amerikai professzorok szerint nem érdemes beskatulyázni magunkat, hanem adott helyzetben adott képességet kell használni.

Tehát nem gond, ha neked van preferált tanulási stílusod. Ha van lehetőséged, nyugodtan alkalmazd. Azonban ne zárd ki azokat a hasznos anyagokat a felkészülésből, melyek nem a te preferált stílusod alapján vannak megalkotva.

Például: te nagyon szeretsz olvasni. Én is egyébként. 😊 Ez a kedvenc tanulási stílusom. Azonban semmiképpen ne vessünk meg egy jó videós prezentációt, csak mert egy videó az auditív stílust is bevonja. Ugyanígy fordítva is igaz: egy auditív módon tanuló személy se dobjon tűzbe egy jól megírt tankönyvet. 😉

Találkoztál már olyan helyzettel, hogy nem tudtad pontosan mennyi terhet is kéne vállalnod?

Mindannyian vállalunk TERHEKET és mindannyian teszünk ERŐFESZÍTÉSEKET az életben. Legalábbis az egészséges lelkületű emberek életében mindenképpen így van.

Ugyanis szeretnénk hasznosan tölteni a földön töltött életidőnket.

Szeretnénk segíteni másoknak és szeretnénk kibontakozni az életben. Szeretnénk szakmai és magánéleti sikereket elérni.

Ebben azonban elengedhetetlen, hogy fejlődjünk és csiszoljuk a képességeinket meg a tudásunkat.

A képességek kibontakoztatása pedig igenis erőfeszítéssel, izzadással, elfáradással jár. Egy sikeres cégvezető, olimpiai sportoló, vállalkozó vagy tanácsadó sem válhatott sikeressé kemény munka, tehervállalás és erőfeszítések nélkül.

Viszont itt merül fel a nagy kérdés, amit már a cikk elején is feltettem. Mindenkinek 24 órája van egy nap: mire fordítsuk ezt az időt? Mire is fordítsuk az energiánkat? Hogyan találjuk meg a terhelés és pihenés közötti helyes arányt?

Jelenkorunk elterjedt népbetegsége az állandó rohanás és magas fokú stressz. Emellett sokan csak azért akarnak sokat keresni, hogy mindenféle kacatot összevásároljanak maguknak, amit aztán soha nem használnak, csak ott porosodjon valamelyik polcon vagy fiókban.

Az emberek sokszor egyáltalán nem azt csinálják, amit szeretnek, csak hajtja őket a családi ház meg luxus gondolata. Olyan családi ház és luxus, amit csak magas törlesztőjű hitelekből tudnak finanszírozni. Ezt a luxust pedig nem is fogják igazán kihasználni, mert állandóan a totál stresszes munkahelyükön robotolnak. Idős korukban meg minden pénzüket az orvosi kezelésekre, pszichológusokra meg a válást intéző ügyvédre költik.

Ez abszolút nem nevezhető kiegyensúlyozott terhelésnek, hanem irreális rohangászásnak, aminek legrosszabb esetben az IDŐ ELŐTTI HALÁL a vége.

Ennek véget kell vetni az életünkben! Nem szabad a társadalmi szokások és mások elvárásai után szaladgálni! Ne legyünk rabszolgák a saját luxusvillánkban! Hanem sokkal inkább szabadok egy egyszerűbb munkahelyen, ahol szeretjük a napi munkánkat és hasznosnak érezzük magunkat.

Félreértés ne essék, jó dolog az anyagi bőség, sőt még a gazdagság is. Csak nem mindegy MILYEN ÁRON. Az egészségünk, kapcsolataink, boldogságunk árán ne akarjuk megszerezni!

Nagyon fontos tehát, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk: vagyis legyen kellő kihívás és izgalom az életünkben, azonban ez ne terheljen meg irreálisan minket.

Ebben tud nekünk segíteni Csíkszentmihályi Mihály (1934-2021) életműve. A magyar-amerikai pszichológus fiatalon kikerült az USA-ba és sok évtizeden keresztül oktatóként tevékenykedett, többek között a Chicagói Egyetemen. Sajnos már elköltözött köreinkből, azonban kutatásainak eredményei ma is rettentően aktuálisak.

Csíkszentmihályi több művében[i] érvel amellett, hogy a legfontosabb az úgynevezett ÁRAMLATÉLMÉNY megtapasztalása a mindennapokban. Fő műve, a több nyelvre lefordított szakirodalomi kötet is ezt a nevet viseli: Flow (Az áramlat).[ii] Ennek alcíme egyébént: A tökéletes élmény pszichológiája.

A flow, vagyis áramlat igazából olyan állapotot akar kifejezni, amikor igazán szeretjük azt, amit csinálunk:

– Amikor megyünk a dolgokkal a saját menetükben, méghozzá irreális erőfeszítések nélkül.

– Amikor örömünket leljük a munkánkban.

– Amikor megtaláljuk azt apró örömöket az életben.

– Amikor le tudunk nyugodni egy rét kellős közepén és gyönyörködni tudunk a természet szépségében.

– Amikor nem hajtjuk a milliós fizetést csak azért, hogy fizetni tudjuk tömegével a hiteleket.

– Amikor a családunkban nyugalmat találunk és szeretünk hazamenni. Amikor a hétvégi semmittevés és kikapcsolódás is fel tud tölteni bennünket a következő hétre.

– Amikor van hobbink és rendszeresen végezzük is. De nem azért, mert társadalmi elvárás, hanem egyszerűen csak örömünket leljük benne.

A flow élményt tehát ilyen mondatokkal lehetne leírni. Ezt az élményt kell az egész életünkre kivetíteni, így sokkal boldogabbak leszünk. Akik magukévá tették ezt a gondolkozásmódot, azok kiegyensúlyozott életről számolnak be.

Amennyiben a flow keresése és megtapasztalása általánossá válik az életünkben, akkor már nem a stressz, hanem a kiegyensúlyozottság fogja jellemezni a mindennapjainkat.

 [i] például Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Út a boldogsághoz. szerkesztette: Ingeborg Szöllösi, 2016, magyar kiadás: Pallasz Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2022

[ii] Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010.

Miután mindannyian meggyőződhettünk a kiegyensúlyozottság fontosságáról, nézzük meg hogyan is érhetjük el Csíkszentmihályi kutatásai alapján ezt a kellemes állapotot, mondhatnánk a mindennapok közbeni boldogságot.

Csíkszentmihályi professzor Flow című könyve alapján az áramlatélmény éppen a szorongás és az unalom között helyezkedik el egy nem túl széles sávon. Ezt az arany középutat kell nekünk is megtalálni.

Láthatjuk, hogy sem az unalom, se a szorongás nem fog minket boldogságra vinni, mert ezek a flow-tól különálló állapotok:

1. Amikor a lehetőségeink meghaladják a készségeink szintjét, akkor szorongani kezdünk, hogy megfelelően tudunk-e teljesíteni.
2. Amikor pedig a készségeink haladják meg a lehetőségeinket, akkor unatkozunk, hiszen semmi kihívás nem lesz a életünkben. Az igazi sikerélményt pedig mindig kihívások előzik meg.
3. Szerencsére olyan nincs, hogy valakinek egyáltalán ne lenne készsége, hiszen mindannyian egy teljesen különálló univerzumként születünk meg. Mindenkinek vannak olyan képességei, melyek a maga nemében egyedülállóak.
4. A lehetőségek sajnos lehetnek korlátozottak, de aki keres, az talál. 😊 A legnagyobb sikersztorik éppen azokból a nehéz helyzetekből születtek, amikor az emberek óriási erőfeszítéseket tettek a nehéz körülményeik leküzdésére. Szerencsére nem kell mindenkinek ekkora erőfeszítéseket tenni, mindössze ki kell használnunk a lehetőségeinket, hogy a flow élményt megszerezhessük.

Az áramlatélmény tehát a szorongás és az unalom között helyezkedik el. A kiegyensúlyozott élethez szükségünk van készségeink fejlesztésére, de a lehetőségek kihasználására is. Amennyiben ezt figyelembe vesszük és ezek alapján igyekezzük kialakítani az életünket, boldog és kiegyensúlyozott életet fogunk tudni élni.

Keressük meg és tegyük állandóvá a kiegyensúlyozottság élményét az életünkben! Ehhez aludjunk eleget, étkezzünk egészségesen, mozogjunk rendszeresen, ne hagyjuk abba az önfejlesztést, adakozzunk nemes célokra és ne kergessük irreális társadalmi elvárásokat!

MAGOLÁS. Na, ez az a szó, amit kb. mindenki utál. Sőt nemcsak a szót, hanem magát a tevékenységet is. Rengetegen kínzásnak tartják, amikor egy memoritert sokszor el kell ismételni és be kell tolni az agyunkba. Ráadásul másnap még emlékezni is kell rá.

Valóban ez sokszor nagyon kellemetlen feladat. Nem igen találkoztam olyan
emberrel, aki szeretett volna magolni… Ha pedig egy ilyen általános ellenállás van az emberi természetben a magolás ellen, akkor egész egyszerűen nem szabad erőltetni a használatát. Valamilyen más módot kell találni az anyag magabiztos elsajátítására.

Elsőként tehát a címben feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy: ABSZOLÚT,
igen. Megfelelő technikákkal és körülményekkel el lehet kerülni, hogy vért izzadva magolni kelljen a tananyagot. Ehhez azonban szervezettségre, kitartásra és tervezésre van szükség.

Mikor nem kerülhető el?

Gyorsan „nyeljük le a békát”, ahogy amerikai körökben mondani szokás; tehát kezdjük a téma nehezebb részével. Sajnos néhány esetben nem igazán
hanyagolható a magolás, de akár ez kikerülhető is lehetne. Olyan eseteket lehet itt felhozni, mint például másnapra meg kell tanulni fejből egy memoritert, és nem szeretnénk fél óránál többet szánni erre a feladatra.

Ilyenkor sajnos az időhiány miatt nem tudunk egyéb hasznos technikákat alkalmazni, hanem mindenképpen biflázni kell. Ez ellen annyit tudunk tenni, hogy kellő időt hagyunk magunknak más, az agyunk jobb agyféltekéjét is használó technikákra.

Az időfaktor egyébként nem csak a sulis memoriterek vagy egyéb tanyagok
esetében, hanem az egyetemen is előkerül. Ha egy hallgató semmit nem csinál a szorgalmi időszakban, akkor sajnos nem csoda, hogy a vizsgaidőszakban irtózatos mennyiségű feladat szakad a nyakába. Annyi feladat, amit szinte nem is lehet teljesíteni.

Sajnos ilyenkor is csak a magolás marad, nem igazán van más megoldás. Mint látjuk, ennek a hátterében is az időfaktor áll. Ugyanis a tanulási szakasz kihúzásával/bővítésével véleményem szerint minden esetben kikerülhető a magolás. Gyakorlatban legalábbis így tapasztaltam.

Hogyan kerüljük el a magolást?

Ismétléses tanulással, ami egyáltalán nem egyenlő a magolással. Mondhatnánk valódi ismétléses tanulással. Vagy nevezhetjük szakaszos tanulásnak is, ahogy tetszik.

Az emberi agy alapvetően az ismétléses tanulást szereti. De nem úgy, ahogy magolni szoktak némelyek: ők együltükben megpróbálnak addig ismételgetni kívülről egy törileckét, amíg megjegyzik. Azonban sokszor nem is értik az anyagot, így ez a stratégia csak rövidtávon működőképes.

A magolással az a legnagyobb probléma egyébként, hogy a felelés vagy dolgozat után fél órával már szinte semmit sem tudunk felidézni, nemhogy másnap vagy akár 10 év múlva.

Ezt a fajta magolást a valódi ISMÉTLÉSES TANULÁSSAL tudjuk elkerülni. Az agy ugyanis sokkal hatékonyabban jegyez meg valamit hosszútávon, ha minél többször ismételjük, ráadásul különböző napokon. Ezáltal az agynak van ideje feldolgozni és tárolni az információt.

Az alvásnak is óriási szerepe van a tanulásban, ugyanis az alvás során a
neuronsejtek dendrittüskéi megnyúlnak, ezáltal sokkal könnyebben tudnak az agysejtek egymással kapcsolatot kialakítani. A tanulást tehát minél több alvással kell megszakítani; és itt nem szunyókálásra, hanem az éjszakai minőségi alvásra gondolok. Illetve nem csak én gondolom, hanem agykutatók és pedagógiával foglalkozó professzorok írnak erről az igazságról. 🙂

A tanulás tehát sokkal könnyebb úgy, ha sok kis darabban tanulunk. Ezáltal felosztjuk az erőfeszítéseket is. Sportos példával élve melyik könnyebb: egyben lenyomni a 100 fekvőt vagy csak tízesével? A szünetek nem csak a testünk, de az elménk, felfogóképességünk számára is elengedhetetlenek.

A tananyag felosztása mellett az is nagyban segíti a tananyag élvezetes és
hatékony elsajátítását, ha többféle módon próbáljuk feldolgozni az anyagot. Tehát nemcsak a tankönyvet bújjuk, hanem mondjuk dokumentumfilmeket keresünk a témában. A YouTube tele van ilyen szempontból hasznos tartalmakkal. Történelmi kérdésekben megkérdezhetjük szüleinket, nagyszüleinket.

Érdekes és hasznos módja lehet a tanulásnak a visszatanítás is: leültetjük a családtagjainkat és/vagy barátainkat a nappaliba és minikurzus keretében
megtanítjuk nekik az anyagot. Különösen sokat dob a dolgon, ha a hallgatóid
felvetnek kérdéseket és azokat meg kell válaszolnod, ugyanis ez egyre több
összefüggést tár fel az adott témában.

A fentebb leírt technikákhoz azonban a motiváció és kitartás mellett egy másik nagyon fontos faktor van: az IDŐ.

Amennyiben nem hagysz elég időt magadnak a készülésre, úgy egészen
biztosan csak magolásra marad idő. Ezt mindenképpen kerüld el!

Egy dogára vagy vizsgára ne egy éjszaka alatt akarjál felkészülni, hanem heteket, akár hónapokat szánjál rá és arányosan oszd el a készülést ez alatt! Hidd el, sokkal könnyebb lesz. Meglesz az eredménye.

Kitartást és sok sikert a valódi ISMÉTLÉSES TANULÁSHOZ! 🙂 🙂